A kötődés közted és gyermeked között a terhesség minden egyes napjával erősebbé válik. A kicsi a pocakodban sok zaj mellett különösen a Te hangod és az apuka hangját már egészen korai szakaszban meg tudja különböztetni. A kicsi sokkal korábban kezdi felvenni a külvilágtól információkat, mint gondolnánk. A kapcsolódó hangok és a hangok dallama nyugtatóan hatnak születendő gyermekre és biztonságérzetet adnak. A várandósság 16 hete körül a magzat fülében lévő struktúrák eléggé kialakultak ahhoz, hogy képes legyen már hangok észlelésére, így a szívverés, a gyomor morgása és a tüdő mozgása, lélegzés. Picit később fogékony lesz a méhen kívüli világra is, de persze nem ugyanazt hallja, mint az anyuka.
Ennek az az oka, hogy a magzatvíz sok hangot felfog és máshogy továbbít. A magzatvíz tompítja a hangokat, de a hanglejtést visszaadja.
Bár a hangok tompán érik el a magzatot, mégis reagál a hangingerekre, sőt bizonyos hangoknak, dallamoknak már a méhen belül is „örül”. Arra kell odafigyelni, hogy a babát nem szabad gyakori, magas hangoknak kitenni, mert károsulhat a hallása.
Nem meglepő, hogy a legtisztább hang, amit hallhat a magzat, az az édesanyja hangja. Ennek oka egyszerű. Míg a legtöbb hang a levegőn, majd a méhen keresztül érkezik, ezzel szemben az édesanya hangja a testén és a csontjain keresztül visszhangzik. Ezért beszéljünk a babánkhoz, énekeljünk neki.
Ezért van az, hogy amikor a síró babát a születés után a mellkasodra teszik, ha beszélsz hozzá, abbahagyja a sírást. Ismerős neki a hangod, ösztönösen tudja, hogy Te vagy az!
